Bár az első írásos emlékek csak körülbelül ezer évre nyúlnak vissza, a szaunát az északi népek feltehetően kétezer éve ismerik. A szauna elsősorban mosakodásra, fürdésre használatos helyiség volt, de mivel itt tiszta víz és általában tisztaság volt, szülésekhez és betegek gyógyulásához is használták. Az idősebb finn emberek még ma is elmondhatják magukról, hogy ők szaunában születtek.
A szaunázás rítusai országonként eltérőek lehetnek. Minden országban jellemző azonban, hogy nem csak a fürdők és wellness központok területén terjed egyre inkább, hanem használata a magánházakban is terjedőben van.
A szaunázásnak jelentős betegségmegelőző és gyógyító hatása régóta ismert.
A szaunázásnak különböző típusai vannak. Aszerint, hogy milyen hatást szeretnénk velük elérni, választhatunk rövidebb, hosszabb, többszöri pihenős, alacsonyabb és magasabb hőmérsékletek, különböző szaunafajták közt.
Magyarországon az utóbbi időkben a wellness központokban szaunavilág néven olyan központok létesültek, ahol egy létesítményen belül különböző méretű, magasabb és alacsonyabb hőmérsékletű, valódi finn- és infraszaunák, gőzkabinok, különböző hőmérsékletű merülőmedencék, kneipp-medencék, pihenőszobák, masszázs-szolgáltatások esetlegesen konditerem, salátabár is kialakításra kerül, így emelve azt az időtartamot melyet egy vendég a szállodában és az ahhoz tartozó élmény és wellness részlegen tölt.
Jellegzetessége, a fűtött fa- vagy elektromos szaunakályha, melyre általában köveket helyeznek. A kövek tartják a meleget és segítenek a gőzképzésben. A szaunában dézsát használnak a víz tárolására, melyet egy kanállal öntenek a kövekre így növelve a szaunában lévő páratartalmat. Szokásos a vízbe különböző gyógyító vagy ellazító hatású illóolajokat tenni, és ezzel locsolni a szaunaköveket.
A mai wellnessközpontok nagy részében szaunaszertartásokat vezetnek, mely során a szaunamester önti fel a köveket vízzel, keveri a gőzt, ad illatot vagy esetlegesen különböző bőrbe dörzsölhető szereket. Általában egy wellnessközpontban a különböző igények kielégítésére többfajta méretű finn szauna-helyiséget találhatunk, melyeket különböző hőfokokra (60-100 fok) fűtenek fel.
A szaunában a bőrrel érintkező felületeket mindenképpen takarítani kell.
A fa részek takarításával meg kell várni a szauna kihűlését. Előfordulhat, hogy felöntések során használt anyagok kicsapódnak a szauna falán és ezeket is el kell távolítani. Minél magasabb a hőfok egy szaunában, annál kevésbé kell fertőtleníteni. 70 fokos léghőmérséklet felett a fertőtlenítés elhagyható, mert ezt a műveletet elvégzi a forró levegő.
Az infraszauna különlegessége, hogy a helyiségben az infasugarak a bent tartózkodók testét fűti belülről kifelé, miközben a helyiség hőfoka viszonylag alacsony marad. Az infraszauna a finn szaunánál hatékonyabban izzaszt és 20-60 szorosa a méregtelenítő potenciálja mint a finn szaunáé. Az infra szauna hőfoka mindig alacsonyabb 45-60 oC, így szinte bárki számára elviselhető. Az alacsonyabb hőfok miatt az infraszauna felületeit mindig fertőtleníteni kell.
Apró mozaikcsempe felületűek, és mivel mindig általában ásványi anyagokban gazdag gőz található benne, a vízkőkiválás a felületeken jelentős is lehet, érdemes a felületeket hetente 2-3 szor is vízkőoldó szerrel vízkőoldani. Magas ásványisó -tartalmú víz esetén érdemes olyan szert használni amely az esetleges fémsó, vagy fém-oxid ( rozsda) kiválásokat is oldja.
A gőzkabin felületeit is fertőtleníteni kell, hiszen a kabin hőmérséklete mindössze 45 oC körüli.
