Az üveg rövid története

Az üveg, melyet jól ismerünk és használunk, hosszú múltra tekint vissza. Pliniusz elbeszélése alapján az üveget véletlenül fedezte fel néhány föníciai kereskedő, időszámításunk előtt kb. 5000-ben, akik Szíriában, a Belo folyó mentén szálltak partra. Tábortüzet gyújtottak, és edényeiket a rakományként szállított salétromtömbökre helyezték. A salétrom a tűz melegétől megolvadva és összekeveredve a part homokjával egy új átlátszó, folyékony anyagot képezett.

A legkorábbi, hitelesen datálható egyiptomi üvegtárgyak az i. e. 1470 körül készült, ún.III. Thotmesz-féle edények.

I. e. 500-ban Európában és a Közel-Keleten már épületekben is alkalmazták az üveget, jellemzően a falak kisebb réseinek kitöltésére, az ablaküveg kezdetleges formájaként. Ez a funkciója sokáig megmaradt; ilyen töredékeket találtak az i.sz. 79-ben elpusztult Pompeiiben is.

 

Mi is az az üveg?

Bármilyen furcsa is, de az üveget rendkívül nehéz meghatározni, így igen sok definíciója létezik. Ennek az is az oka, hogy a tulajdonságai ugyanúgy jellemzőek a szilárd, mint a folyékony anyagokra. Az üvegek kémiai szerkezete ugyanis a folyadékok állapotához hasonlóan véletlenszerűen alakul ki a megszilárdulás pillanatában, egy olvadt ömledékből. A folyékony üveg elhűlését nem tekinthetjük a halmazállapota átalakulásának, hiszen csak egy bizonyos hőmérsékleti tartományban megnő a viszkozitása, vagyis megkeményedik.

És bár az üveg régóta ismert anyag, mégsem ismerjük pontosan az atomos felépítését és szerkezetét. Az egyik definíció szerint az üveg tehát olyan, amorf (alaktalan) állapotú, szilárd anyag, amelynek egyes kémiai tulajdonságai a folyadékokra jellemzőek. Egy másik szerint az üveg egy olyan, szervetlen összetételű keverékanyag, amely lehűlés közben kristályosodás nélkül jut mechanikailag szilárd állapotba. A magyar Náray-Szabó István pedig így adta meg az üveg meghatározását (1967): Az üveg nem-periódusosan elhelyezkedő atomokból vagy ionokból álló hálózat, amelynek részecskéit erős, az egész hálózaton három dimenzióban átvonuló kémiai kötések tartják össze. Ezt a definíciót szervetlen és szerves üvegekre egyaránt lehet alkalmazni.

Mintegy 100 000 féle üveget ismerünk, amelyek közül 7-800-at használunk a gyakorlati életben – ezek a kereskedelemben is kaphatók. Összetételük és ezzel tulajdonságaik eltérőek. 

 

Az üveg jellemzői

Fizikai jellemzői: Átlátszó, rideg, törékeny, rossz hővezető, hőtágulása igen csekély

Kémiai jellemzői: Eléggé ellenálló, csak a nátrium-fluorid támadja meg.

Takarítás-technológiai jellemzői: Érzékeny a hőmérséklet-változásra. Korróziót (elhomályosodást) okozhatnak: sósav, erős lúgok, kőimpregnáló szerek (szilán, sziloxán, szilikongyanta), mészkőtej, szilikátfesték, cement / betonmosó víz, kovasav.Karcosodást okozhat a kvarctartalmú por vagy homokszemek, melyek a rongyon vagy az üveg felületén lehetnek. Ezért éles vagy súroló eszközöket, illetve fémtárgyakat, mint pl. az acélgyapjú (dörzsi) vagy pengék nem használhatók az üvegfelület súrolására, tisztítására.

 

 

 

 

 

Mi  is az üveg padló?

Az üveglépcső, üvegfödém, vagy taposóüveg gyakran előfordul irodákban és magánházakban is. Megjelenését tekintve igen elegáns megoldás. A járható üveg egy minimum 3 rétegű, nagy szakítószilárdságú fóliával összeépített szerkezet, melynek a mérete és vastagsága terheléstől és igénybevételtől függően változik. Átláthatósága változtatható festési és dekorálási eljárásokkal.

Járható üvegpadló alkalmazható

Lakásokban

Irodában

Bevásárló központokban

Fitness termekben

Éttermekben

Kávézókban stb...

 

 

Az üvegpadló tisztítása, takarítása és ápolása

A legfontosabb, hogy a szemcsés szennyeződéseket távolítsuk el a felületről lehetőleg száraz takarítással.Ez történhet porszívóval, kefés szívófejjel, hogy a felületet ne karcoljuk, vagy mikroszálas moppal szárazolással. Éppen úgy, mint a többi mosható felület esetén érdemes elkerülni a felmosást, hiszen ezzel elkerüljük a vízkő- vagy a helytelen felmosási technika miatt képződő vegyszerfátyol kialakulását, megőrizzük az üveg szépségét.